A lakott területek kialakulásának egyik alapfeltétele a megfelelő és mennyiségű táplálék biztosítása volt. Ezáltal az figyelhető meg, hogy a letelepedett kultúrák közelében gabonaőrlő szerkezetek jöttek létre.
Az Alföldi területeken a középkor második felétől szárazmalmok, majd a 17-18. századtól szélmalmok épültek.
Magyarországon 1906-ban 691 szélmalom működött, Kiskunhalason pedig 38at sikerült felkutatni az évek során.
Az első szélmalom 1799-ben épült városunkban. A város szélein (a szélforgása miatt) és a tanyás határ fontosabb útjai mentén ( a jó megközelítés miatt) 1848-ban már 12 szélmalom volt.
Szélmalmunkat 1861-1866 között építette Hunyadi Antal, régi típusú alul hajtós szélmalomnak. Fala vályog. Külső oldalára egy téglasor vastagságú köpenyfal került 1901 után, amikor Sáfrik József megvásárolta, majd átépítette felülhajtós rendszerűnek.
Az 1920-as években a liszt osztályozása miatt cylinder szitát szereltek fel a finomabb minőségű liszt elérése érdekében és villanyt vezettek be. A fejlesztések ellenére az 1930-as évek végére megszűnt a lisztőrlés, és már csak darálásra és szecskavágásra használták. A szélmalom 1950-ben leállt. Műemléki helyreállítása 1964-1966-ban történt Mendele Ferenc tervei alapján, amely a szélmalom felülhajtós rendszerét rekonstruálta, majd ezt követően országosan védett ipari közkincsünkké vált.
Több felújításon is átesett, 2010-ig ez volt Magyarország legjobb állapotban lévő eredeti szélmalma. Ám állapota erősen romlott.
A Széchenyi 2020 Program keretében (2019-2021 tavasz) sikerült az eredeti állapotnak megfelelően rendbe hozni az építményt.
A védett ipari műemlék megőrizte a 19. századi népi építészet értékeit, a berendezéseivel akár őrölni is lehetne.
A halasi Sáfrik-féle Szélmalom felújítása során új alkotóház és szabadtéri, interaktív kiállítás is elkészült. Kiskunhalas új turisztikai színtere lett, amely a múlt értékeinek bemutatása mellett a fenntarthatóságra is komoly hangsúlyt helyez.
A kör alaprajzú malom egy dombon áll, zsindelyes, kúptetős.
Az épület magassága közel 15 méter, vitorláinak átmérője a 20 métert is elérik.
A földszinti részt lisztes padnak nevezik. A molnár innen irányította az őrlést. Ide érkezett le a kész őrlemény a szitakeréken és a lefolyó csövön keresztül. Valamint itt kezünkbe vehetjük a különböző liszt és gabonaféléket.
A második szinten van elhelyezve az őrlést végző három kőpár. Ezért ezt a szintet kőpadnak nevezik. A kőpár alsó tagja a fagerendás födémhez van rögzítve. Működés közben csak a felső kő forog.
A harmadik szinten helyezkedik el a három kisdob és az őket meghajtó központi fekvésű “sebeskerék” . A kisdobok forgatják a malomköveket. Ezen a szinten helyezték el a zsákfelvonó csörlőszerkezetét is.
Legfelső szint a nagydob-padja, mely szerkezetileg összefügg a szeleskerék paddal. A vitorlákat szélirányba lehet forgatni a tetőszerkezet egész elfordításával.
by 